Életemet nem nevezném különösen izgalmasan indulónak. Vidéki gyerekként vidéki csibészségekben utaztunk. Az én gyermeki időmben nagy divat és bátorságpróba volt az autójel gyűjtés. Most már tudom mekkora szemét dolog valaki másnak a tulajdonát megrongálni, de jó muri volt gyerekként járni a várost csavarhúzóval a zsebben és elvinni mindet amit csak le tudtunk szedni. Minél forgalmasabb helyet találtunk a csibészkedésre, annál izgalmasabb volt. Már gyerekként adrenalinfüggő életre rendezkedtem be. Egyik nap éppen hármas csoportokban vadásztunk a Nagy vadra. Merci jel.. a szomszéd Petinek már volt, nekünk még nem. Legjobb barátommal és öcsémmel nekiindultunk a környéknek.. annyit elárulhatok a városunkról, hogy egy egykoron szebb napokat megélt ipari város volt, amiben mind a mai napig évente duplázódik a cigány lakosság lélekszáma.

Ezt csak azért tettem hozzá, mert az itt élő emberek ennek megfelelően reagáltak minden csibészségre. Nem volt " Megyünk a szüleidhez, rendőrségre, iskoládba..stb ".. itt kérem egyből jött a pofon.. de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval jártuk a várost és vadásztunk. Előtte lévő napon betörtünk a helyi lőtérre és zsákmányoltunk pár gyakorló kézigránátot ( ami nem robban, csak úgy néz ki, mint az igazi ),kb 5 doboz kis kaliberű lőszerhüvelyt és 1-2 doboz éles lőszert és azzal pusztítottuk éppen a csatornákat. Nagyon szórakoztatónak találtuk, ha a hüvelyeket megtöltöttük foszforral a gyufákról és a csatornafedelet használva felrobbantottuk azokat ! Hatalmasat szólt és többnyire 2-3 hüvelynél többet használtunk, ami gyakorlatilag garantáltan kettétörte az öntött vas csatornafedél rácsokat. Szóval megérkeztünk a gettó szélére. Ennél beljebb nem szívesen merészkedtünk a csapat nélkül. Szükség is volt az erősítésre, mert ez volt a cigók területe. Erősítés nélkül nem megyünk be ide sosem, de a jelen eset kivételt képezett.. megláttuk a célpontot. Egy feket merci dekkolt a parkolóban a kocsma előtt ... hatalmas kísértés, mit csináljunk ? Az áhított példány szinte hívogat minket, de bizonytalanok vagyunk.. kell egy kis elterelés. Még nem is említettem, hogy mindössze 12 éves voltam az akció idején...

Szóval törtük a fejünket mi legyen az elterelés ... amikor kipattant az isteni szikra barátom fejéből. Van még nálunk kb 30 db éles töltény és pár "utántöltött", gyújtsunk tüzet és dobjuk bele az éleseket a kocsma háta mögött. Nem vagyok rá büszke, de akkor ragyogó ötletnek találtam a felvetést. Iziben nekiálltunk összehordani a tűzhözvalókat. Sietnünk kellett, mert minden perc ellenséges területen töltött idő csak fokozta az esélyét, hogy a rétiniggerek elkapnak minket. Villámgyorsan raktunk egy picike tüzet és alágyújtottunk. Természetesen nem megfelelő alapanyagok miatt, úgy füstölt az egész, mint valami máglya... pedig mindösszesen pár gallyacska volt. Na szóval.. szépen bellobbant a " máglya " és már éppen készültünk beledobni a töltényeket, amikor felpattant a kocsma ajtaja és kiviharzott rajta a Kelemen. Ő volt a tulaj. Ritka ronda egy cigó volt és nagyon kellemetlen stílusa volt. Előbb ütött és aztán kérdezett. Én már csak arra emlékszem, hogy futunk mint az őrült és egy éles hang üvölt utánam :

- Ha elkapnak a fiaim, megdöglötök !!!!

Annyi történt, hogy barátom szinte azonnal kapott két pofont. A második már félig öklösre sikerült... akkor vette észre a Kelemen, hogy lőszer van nálunk.

Öcsém kicsit lemaradt, neki rúgás is jutott ... szerencsére az adrenalin felpörget, ezért már csak otthon vettük észre a sebeket. Barátomnak kiesett 2 foga, nekem egy csúnya zúzodás nőtt a szemem alatt, öcsémnek pedig eltört egy ujja, amikor a Kelemen rúgásába belekapta a kezét védekezésképpen. Miután szemrevételeztük a sérüléseket és valamilyen módon próbáltunk elfogadható magyarázatot találni a szüleinknek, ha hazaérnek munkából. Arra a következtetésre jutottunk, hogy sötétedés után menjünk vissza és csináljuk végig a balhét. Télhez közeledvén hamarabb sötétedett, mintsem szüleink hazaértek volna munkából. Mint utólag kiderült az autó a Kelemen új szerzeménye volt. Büszkén mondogatta, hogy milyen sok év uzsorázás kellett, amíg összejött az autóra a pénz..

Szóval megszületett a terv. Igazi hit and run volt... Odamegyünk, gyorsan lepattintjuk a merci jelet és kicsit megdobáljuk a kocsmát is. Összeszedtük a srácokat és egy tíz fős brigáddal neki indultunk az akciónak..volt rá 40 percünk. Lopakodóban megközelítettük a helyszínt és felmértük a terepet. A kocsma tele, a Kelemen ki sem látszik a munkából. Ragyogó! Akció! Mindenki tudta a dolgát.. a Kisgábor odarongyolt a kocsihoz és egyetlen mozdulattal letörte az autó orráról a kultikus jelet. Ebben a pillanatban kőzáport zúdítottunk a környező tereptárgyak mögül a kocsmára, valamint elhasználtunk a 3 darab gyakorló gránátot is. Csak úgy repkedtek az üvegszilánkok mindenfelé. Gyönyörűnek találtuk, ahogyan minden egyes becsapódásnak más a hangja .. pár másodperc volt az egész, de mintha megállt volna az idő. Főleg akkor, amikor újfent kipattant a kocsma ajtaja és 10-15 felnőtt példány és néhány tinédzser korú rétinigger rontott ránk. Hatalmas rohanásba kezdtünk .. ez után a nap után már átéreztem a szó jelentését, hogy fuss az életedért. Futottunk.. 12-15 éves srácok voltunk és kések elől futottunk.. de nevettünk közben és szitkozódtunk az utánnunk futók felé, ami csak jobban tüzelte őket. Az idősebbek már lemaradtak, de a többi jött utánnunk.Mígnem egyszer csak azt vettük észre, hogy tizen futunk öt elől. Na ne mááár !

Kézifék és neki az üldözőknek... igazi kis adok, kapok alakult ki. Nem tartott az egész 5 percnél tovább, mert egy távoli sziréna hangja visszavonulásra késztette mind a két felet.

Elrohantunk a "bunkerba" összesíteni a sérülteket. A bunker egy régi, be nem fejezett hétvégi ház volt a város szélén álló nyaraló dombon. Súlyos sérültjenk nem voltak. Összesen két gyenge szúrt seb és néhány zúzódás volt a végeredmény. A szúrásokat valószínűleg nem kés okozta, vagy ha igen, akkor vaj kés. Megúsztuk..akkor. Mert még lett folytatása az ügynek, lévén a másik oldal nem volt ennyire szerencsés... csonttörésekkel és a tönkretett kocsmával megalapoztuk a jövőnket a cigókkal... de ez már egy újabb történet az úton!

Már régóta tervezgetem, hogy sorokba öntöm azt a lehetetlen forgatókönyvet, amit életként élek és élnek körülöttem emberek. Amit itt olvashattok majd nem más mint az életem, amit élek immár több mint 30 éve... régen kezdtem, de még nincs vége, bár közel mindig kerülhet az ember fia a véghez.

Történetemet NEM a képzelet szülte, de ha valaki ráismer önmagára, esetleg valamely barátjára, ismerősére ne kérdezzen rá, hogy ő e a történetem szereplője.. én tagadni fogom azt is, hogy valaha hallottam magáról az internetről!

Szóval jöjjön életem elmúlt éveinek emlék könyve...